Február 14. Az epilepszia világnapja

   A Nemzetközi Epilepsziaellenes Iroda 1997-ben hirdette meg Szent Bálint (Valentin) napjára, február 14-re az Epilepsziások Világnapját, mert az epilepsziások védőszentje is Bálint, a vértanúhalált halt pap.

   Az emberiség fél százaléka szenved epilepsziában, de csaknem öt százaléka élete folyamán legalább egy alkalommal átél epilepsziás rohamot. Az összes epilepsziás megbetegedés kétharmada a gyerekkorban kezdődik, de a betegek többsége a kamaszkorig meggyógyul.

Az epilepszia a leggyakoribb agyi zavar. Az agyban található idegsejtek nagy erejű elektromos kisüléseiből keletkezik. Az öröklött hajlam mellett különböző balesetekből adódó fejsérülések, fertőző betegségek utáni állapot következtében, valamint születés előtti és alatti károsodások miatt is létrejöhet váratlan tudatzavar.

     Az emberek többnyire csak az eszméletvesztéssel járó úgynevezett nagy rohamot ismerik, de ez csak egyike az epilepszia harminc különböző megjelenési formájának. Van például úgynevezett kis roham is, amely rövid ideig tartó szellemi kieséssel jár, máskor a beteg pár pillanatra csupán összerándul, mintha megrettent volna valamitől, illetve elrévedt, elbambult volna. A beteg a roham ideje alatt történtekre általában nem emlékszik vissza.

    Az Egészségügyi Világszervezet 1997-ben világméretű kampányt hirdetett az epilepszia és a körülötte elterjedt előítéletek ellen. A fő célja az volt, hogy az epilepszia körüli homály  szűnjön meg és fogadják el mindenütt, hogy ez gyógyítható betegség.

   Magyarországon nagyjából 100 ezer embert érint. A mai korszerű kezelések (gyógyszerek, műtét) eredményeként a betegek 70-80 százaléka tünetmentesen élhet.