OKTÓBER 10. A lelki egészség világnapja

     A lelki egészségről 1992 óta emlékeznek meg minden év október 10-én a Lelki Egészség Világszövetsége kezdeményezésére. A Világszövetség 1948-ban azzal a céllal alakult, hogy az érzelmi és lelki zavarok megelőzését, megfelelő kezelését, a mentális zavarokban szenvedők gondozását és a mentális egészség jobbítását elősegítse.

Sajnos a világon több százmillió ember szenved mentális zavaroktól, ami a szeretteik életére is kihat. A cselekvőképtelenség első számú oka világszerte a depresszió, míg a szkizofrénia és a bipoláris zavar a legsúlyosabb és a beteget leginkább korlátozó zavarok között van. A betegek ezeket a mentális zavarokat sokszor titokban tartják, és nem veszik komolyan.

    A világnap célja a figyelemfelkeltés, valamint a pszichiátriai problémákhoz és a pszichiátriai problémákkal élőkhöz kapcsolódó előítéletek elleni harc, a lelki egészség középpontba állítása.

    A figyelemfelkeltés nagyrészt arra irányul, hogy a pszichiátriai problémával küzdő embertársaink betegsége nagyrészt az elszigeteltségükből fakad, és ezek kizárólag orvosi kezeléssel nem oldhatók meg. Amennyiben megfelelő támaszt, szeretetet és lelki támogatást kapnak a kórházi, illetve gyógyszeres kezelés mellett, ők is a társadalom hasznos tagjait gyarapíthatják.

   Mentális zavarról akkor beszélünk, ha valakinek súlyos rendellenességek tapasztalhatók a gondolkodásában, az érzelmi kontrolljában és a viselkedésében. Emiatt a beteg gyakran képtelen egészséges kapcsolatokat ápolni és megbirkózni a feladataival.

Nagyban segíthet azonban egy hozzáértő szakember, akinek van tapasztalata az ilyenfajta állapotok kezelésében. A kezelés része lehet például, hogy képzett szakemberekkel beszélgetnek, akik segítenek, hogy jobban megértsék a betegségüket, és meg tudják oldani a mindennapokban felmerülő gondokat, valamint tudatosítsák bennük, hogy nem szabad abbahagyni a kezelést.

   A család szerepe szintén kiemelkedő ebben a gyógyulási folyamatban. Egyrészt hogy támogassák és bíztassák őt, másrészről pedig, hogy ne mennyiségi, hanem minőségi időt töltsenek el vele.  Sőt, ami igazán számít az a kapcsolatok kölcsönössége: ha a személy azt tapasztalja, hogy az őrá fordított figyelemből, támogatásból vissza is tud adni a másiknak, az növeli a kapcsolat egyenlőségének érzését, ami pedig javítva az önértékelést, az énhatékonyság érzését, az önbizalmat, és segíti a felépülést.